Zsuzsa

30-as évem végén járó kétgyermekes anyuka vagyok, aki hajadonként sokat mozgott, rendszeresen sportolt, de a pocakos és szoptatós idők elérkezte óta, ez valahogy megváltozott többnyire a konyha és a fürdőszoba között ingázom. A babakocsis séták már szinte sporteseménynek számítanak az életemben

 

Ez így is maradt volna még egy ideig, ha tavaly decemberben nem kap el egy deréktáji idegbecsípődés. Nagyon kellemetlen volt, nemcsak a fájdalom miatt, hanem mert egy fél éves szoptatós babával és egy 3 éves kisfiúval otthon nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy négykézláb közlekedjek. A tűzhelyet meg nem is értem el, ilyen pozícióban. A teljes patthelyzet végül is megoldódott és sikerült – szokatlan módon – egyik napról a másikra meggyógyulni. Ezt követően a férjem támogatását megnyerve eldöntöttük, hogy heti rendszerességgel járjak mozogni.

 

Olyan helyet kerestem, ami közel van, heti rendszerességgel tartanak órákat, nem túl megerőltető – mert arra még nem álltam készen -, és átmozgatja az egész testemet.

 

Ehhez képest, Niki óráin olyan edzésprogramban részesülök, ahol az egész testet átmozgatják, nem túl megerőltető, de mindig van egy kicsi izomláz a tornákat követő napokon.

Segít a helyes testtartás megőrzésében, tehát nemcsak az órán állok szépen és tartom helyesen a medencémet, vállamat, mellkasomat,

 

hanem mintegy elültetett program, Niki hangja visszhangzik a fejemben mosogatás, vagy főzés, vagy játszótéri ácsingózás közben, hogy hogyan is álljak helyesen.

 

És képzeljétek egyre többször sikerül! :)

 

Őszintén szólva ezt tartom a legértékesebbnek Niki óráiban, hogy nemcsak 50 percre terjed ki a tréning, hanem segít az életmódváltásban is.

 

Köszi Niki! :)

 

Bátoritok más anyukát is, akinek fájdogál a nyaka, háta vagy egyéb testtája és egy baráti hangulatú csoporttal szeretne kikapcsolódni, hogy fordítsa önmagára az idejét és energiáját Niki óráin!