Amikor júniusban ráakadtam erre az eseményre, valami nagyon magával ragadott.

Nekem el kell jutnom egyszer egy ekkora “felnőtt” játékvárba…

A jó móka, a vicces szituáció, hogy újra gyerek lehetek.

Örültem, hogy nem a teljesítmény az elsődleges, hanem a kellemes időtöltés.

 

 

Akkor is tudtam, hogy a futás nem az erősségem, sőt nem szeretek egyáltalán futni, így hozzá sem vagyok szokva.

 

Tudtam, hogy nagy kihívás lesz!

 

Azzal nyugtattam magam, hogy a következő akadály elérése tovább fog majd hajtani, meg hogy nem is lehet ennyi felfújható játék között olyan sok futás.

 

Hát tévedtem… Volt bőven, amit le kellett küzdenem az 5 km-es terepen, természetesen a sík futásnál.

 

 

Most összefoglalom számodra,

hogyan készültem fel tudatosan, majd élveztem végig a játékot, a megméredtetést, végül hogyan zártam magamban az eseményt testileg és lelkileg.

 

Bízom abban, hogy segítségedre leszek a testtudatos, egészséges környezet kialakításának gondolataival.

 

Ha maximálisan megadod a testnek, amire szüksége van a terhelés alatt, a feltöltődés, kikapcsolódás felemelő lesz!

 

Hogyan is készültem az eseményre?

 

• pihentető alvás
• lassú felszívódású szénhidrátos reggeli
• a változékony ősznek megfelelő ruha kiválasztása (persze futócipő hiánya)
• térd védelme kinesio tape ragasztással (tudom, hogy ilyen terhelésre érzékeny)
• táskámban lapult: váltó ruha és cipő, szénhidrát utánpótlás, saját készítésű izotóniás ital, magnézium, izomlazító-, gyulladáscsökkentő krém, SMR henger
• izmok bemelegítés hengerrel

 

Bármilyen kihívásnak is nézel elébe fontos, hogy tisztában légy önmagaddal, az adottságaiddal, az edzettségeddel!

 

Ha tisztában vagy saját gyenge, vagy azon részeiddel, ahol a sérülés kockázata nagyobb, akkor fel tudsz belőle készülni, figyelni tudsz rá a terhelés alatt és a regenerálódás szakaszában is.

 

Élvezetes lesz a program és a program utáni időszakod is.

 

 

 

Számomra fontos volt a térdem és a hátam védelme, hogy ne sérüljek le.

Az öcsém remekül összefoglalta az indulás előtt:

“Vigyázz magadra Nikkancs, hiszen Te a testedből élsz!”

Célom volt, hogy legyen benne plusz teljesítmény és mellette élvezzem, tudjak végig mosolyogni.

Azért a vége felé már nehezen ment a vigyor.

 

Helyszín történései és a fejemben végigfutó dolgok:

 

• alapos bemelegítés a rendezvényen, izomzat melegen tartása a futás kezdetéig
• végiggondolni, felmérni a távot a saját teljesítmény szempontjából és a változtatás lehetőségét is megtervezni
• milyen tempót diktáljak magamnak? szórakozni szeretnék vagy határokat feszegetni vagy mindkettő?
•  fontos a rugalmas alkalmazkodás az aktuális helyzetre, testi tapasztalatra
• az esetleges rossz mozdulatok izomsokkjainak kezelése

 

 

Figyeltem, hogy a pulzusom, a szívverésem ne legyen az egekben (a torkomban).

Amikor az ütemes légzéssel már nem tudtam javítani ezen, visszavettem a tempóból.

Fokozatosan lassítottam, a teljes megállás, séta túl nagy kontrasztot okozott volna a szervezetben.

Az akadályokra nehézségtől függően mindig rákészültem, lassabb tempó majd előtte pár méterrel újra feltornázni az adrenalint is, rápörögni az akadályra és élvezni.

Amivel nem számoltam és hihetetlen energiát vesz ki a szervezetből az a testhő leadása, az izzadás, a test hűtése.

A sűrű hajammal nem számoltam, ami szívta magába a forróságot és szinte lüktetett a fejbőröm.

 

Levezetés, regenerálódás segítése elengedhetetlen:

 

• a rendezvényről hiányoltam a közös bemelegítés mellé a közös nyújtást a végére
• sajnos annyira nincs a köztudatban a fontossága, hogy a saját nyújtásomra mások nagy szemekkel néztek…
• legtöbb ember beér a célba, beszélget, élménybeszámol majd hazasétál és 2-3 napig meg sem tud mozdulni megkövesedett izmaitól, és mindezek után azt hiszi, jól dolgozott, mert mindene fáj napokig

 

Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy én nem érzem az izmaimat főleg egy ennyire új impulzus után!

 

De igen, érzem, csak nem korlátoz a mozgásomban. Jól esően húzódik, hiszen többet dolgozott, máshogy terhelődött, mint amihez szokott.

Viszont tudok menni, felállni, lehajolni, elérem a hátam mosakodáskor, meg tudom emelni a karom és tudom forgatni a fejem.

 

 

Ezért a testérzésért éri meg foglalkozni a regenerálódás fázisával is, hogy a testünk fel tudja dolgozni ezt az ingert, ezt a terhelést és visszanyerje az izom hosszúságát, rugalmasságát, az ízületek mozgástartományai tágasak legyenek és erőben, egészségben maradjon a szervezetünk.

 

 

Amit én még teszek a következő pár napban:

 

• forró fürdő, esetleg szauna
• plusz magnézium bevitele
• alapos nyújtások: pozíciókban és hengerrel
• a gyenge pontokra figyelve speciális gyakorlatok beiktatása (mindenkinek egyedi)
• frissítő masszázs
• pihenés biztosítása: izomzat és idegrendszeri feldolgozás miatt
• visszaemlékezni azokra a pillanatokra, amiért mérhetetlenül büszke vagy magadra

 

Számomra felejthetetlen élmény volt, és büszke vagyok:

 

! mert végig csináltam a futást,

! mert le mertem csúszni a végén nagyon magasról, sőt fel mertem mászni,

! mert nem torpantam meg az akadályok előtt,

! mert szépen vetődtem amikor estem,

! mert amikor megcsúsztam és félreléptem, nem estem kétségbe,

! mert amikor innom kellett, akkor megoldottuk öcsi segítségével,

! mert tudtam magam motiválni a nehéz pillanatokban,

! mert tudatosan használtam a légzést…

 

 

Ha az a gondolat jelent meg a fejedben, hogy persze nekem könnyű a dolgom, hiszen edző vagyok…

 

Akkor jó hírem van számodra,

mert mindezt te is megtanulhatod saját magadról, hogy tisztelettel és jól bánj a saját testeddel, melyben nap, mint nap élsz.

(Elárulom, én sem tudtam nagyon sokáig, de érdekelt!)

 

Ha esetleg még el is szégyelted magad, hogy mindezt Te nem tudod magadról,

akkor használd motivációként, hogy elindulj a megtanulása felé, hogy érdekeljen az a test, melyben minden reggel ébredsz!

 

Ha mindehhez segítségre van szükséged, itt vagyok és elkezdhetjük a közös munkát!