Szeretném megosztani veletek egy történetet, ami 2013. szeptemberében zajlott le bennem.

Tudatosan 4 éve

foglalkozom a testem szépítésével, egészségével, és folyamatosan dolgozom azon, hogy jobbnál-jobb állapotban legyek. Testtartásom ez idő alatt látványosan megváltozott, sokkal energikusabb vagyok és lazább. Az úton voltak olyan pontok, ahol kérdezgettem magam, jó, hogy ennyi mindent teszek, de mikor lesz már vége, mikor lesz meg az az eredmény, amit én szeretnék. És mindig jöttek az újabb célok. Mikor elértem valamit már csak a következő cél lebegett előttem.

Először mikor elkezdtem pilates órára járni, a célom a járásom könnyedebbé tétele volt, hogy ne érezzem a lábam elnehezültnek. Ezután, hogy a látványos kifotikus hátam („púpos hát”) egyenesebbé tegyem. Majd jöttek a vállaim… És csak mentem és mentem, nem figyeltem arra, miket értem már el, csak készen akartam lenni.

Elkezdtem gyógytornászhoz járni és az időpontjaim közepén járva valami történt bennem.

Egy érzés hasított belém, hogy hosszú hetek óta naponta csinálom otthon a gyakorlatokat, erősödik a lapockám körüli izomzat és nyúlik a mellizmom.

És hol van az eredmény?!

Amikor elmentem egy erősítő órára ismét előjöttek a régi fájdalmas tünetek, pedig rengeteget teszek, hogy rendbe jöjjön. És ekkor leesett, hogy azok az izmaim meg vannak már erősödve szépen, csak nem merem használni őket. Az a gondolat van a fejemben, hogy nem szeretném a mellkasom jobban szétnyitni, mert akkor sebezhető vagyok. Ha jobban kihúzom magam, olyan mintha egy gőgös, öntelt királynő lennék koronával a fejem tetején. Az, hogy én egy senki vagyok, és nem szeretnék feltűnő lenni, csak eltűnni a tömegben. Hogy nem értékelem magam, a sikereimet, azt hogy másoknak az óráimon mennyit tudok segíteni.

Megvilágosodott bennem,

hogy a testem hűen tükrözi és hozzáváltozik gondolataimhoz és felveszi azt a testhelyzetet, ami ennek megfelel. És mikor a test már készen áll a változásra és fejlődik, a leírt gondolatok még mindig nem engedik. Ennél a pontnál elhatároztam, ez most másképp lesz. Most már megláttam, megéreztem és a testem rávezetett a megoldásra, a belső fő gondolatomra, ami blokkolta az egészet. Levált rólam ez az érzés, ez a gondolat és nap, mint nap mikor újra előjönnek, tudatosítom, hogy ez nem ÉN vagyok, ez csak egy gondolat, amit lehet, hogy egyetlen bántó mondat nagyon régen kialakított bennem.

Most viszont én DÖNTHETEK, hogy szolgálja-e az én boldogságom vagy nem.

Emellett rádöbbentem, hogy az a csodálatos az ÉLETben, hogy folyamatosan lehet fejlődni és menni az úton, épp ez az izgalmas és gyönyörű. Nincs olyan állapot, hogy készen vagyunk!

Nálad mi lehet az a gondolat, ami akadályozza kitűzött célod megvalósítását?

“A mozgáshoz úgy közelíts, ahogy az élethez: lelkesedéssel, örömmel és hálával. Mert a mozgás az ÉLET, az élet pedig MOZGÁS. Mindkettőtől azt kapod, amit beleteszel.”

(Ron Fletcher)